Javi D8 vízummal szerzett tapasztalatai: New Yorkból Portugáliába

Mesélne az Egyesült Államokban szerzett szakmai tapasztalatairól? Milyen távmunkát végez?

Író és tartalomkészítő vagyok. Az egyetem elvégzése után az amerikai vállalati szektorban kezdtem dolgozni, majd végül modellkedni kezdtem. Ezután szépségipari vállalkozást indítottam, később pedig az írás és a tartalomkészítés felé fordultam.

Miért választotta Portugáliát a digitális nomádok úti céljaként? Hogyan szerzett először tudomást a D8 vízum lehetőségéről?

Egy dán férfi felesége voltam, majd elváltunk, és egy idő után úgy döntöttünk, hogy Európában jobb az életminőség, és jobb környezetet tudunk biztosítani a fiunk felneveléséhez. A válás után azonban nem igazán lelkesített a gondolat, hogy Dániába költözzek, ezért elkezdtem utánajárni, hogy Európán belül hol lenne jó nekem.

Rátaláltam Portugáliára. Imádtam az időjárást. Az ételeket! Az embereket. Elkezdtem összeállítani, hogyan tehetném ezt az országot az otthonommá. Utánanéztem a különböző vízumlehetőségeknek, és arra jutottam, hogy számomra valószínűleg a D8 lenne a legjobb választás.

Elmesélnéd, hogyan zajlott a D8 vízumkérelmed? Mennyi idő telt el a kérelem benyújtásától a februári jóváhagyásig?

Kezdetben, amikor készen álltam a kérelem benyújtására, nagyon ideges voltam az eljárás és a jóváhagyás miatt. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy talán a D2 vízum lenne a megfelelő út számomra. Augusztusban egyeztettem egy hívást az Anchorlessszel, akik az év elején már segítettek megszereznem a NIF-emet. Guillherme elmagyarázta a két vízum közötti különbséget.

A hívás után még sokáig vacilláltam, de végül úgy döntöttem, hogy jelentkezem az Anchorless+ programba. Ősszel néhány hónapot Lisszabonban töltöttem, hogy megnézzem, hol szeretnék élni, és hozzászokjak a kultúrához. Ez idő alatt elkezdtem összeállítani a kérelmemhez szükséges dokumentumokat.

Az Anchorless segített bankszámlát nyitnom, megszereznem a fiam NIF-jét, emellett az oldalon olyan források is rendelkezésre álltak, amelyek segítettek lakást találni. Eleinte majdnem a magam útját jártam a lakáskeresésben, és kis híján csalás áldozata lettem.

Ezután teljesen felhagytam azzal, hogy egyedül próbáljam intézni az ügyet, és minden kérdésemmel vagy aggályommal Guilherméhez fordultam. Mindig nagyon gyorsan válaszolt, és rendkívül segítőkész volt.

Szeptemberben kaptam időpontot a VFS-hez novemberre. Novemberben benyújtottam az összes dokumentumomat. Januárban értesítettek, hogy elutasíthatják a kérelmemet. Guillherméhez fordultam segítségért a fellebbezéshez. Öt nappal később értesítettek, hogy jóváhagyták a kérelmemet.

Akadtak-e különös nehézségek a távmunkás státuszod igazolásakor vagy a vízumkövetelmények teljesítésekor?

Igen, megkaptam az elutasítási szándékról szóló értesítést. Kezdetben feszült és frusztrált voltam, különösen azért, mert úgy tűnt, olyasmit kérnek, amiről úgy gondoltam, hogy már benyújtottam.

Összeszedtem magam, és eszembe jutott, hogy az Anchorlesshez fordulhatok segítségért, ezért e-mailt írtam Guilhermének, aki a nevemben felvette a kapcsolatot az ügyvéddel.

Ezután összekötött minket, és megbeszéltük egy telefonhívás során, hogyan folytassuk, és mire lesz szükség. Összegyűjtöttem a kiegészítő dokumentumaimat, miközben az ügyvéd elkészítette a fellebbezésemet. Mondjuk úgy, hogy hétfőn válaszoltam, péntekre pedig megkaptam a jóváhagyást. Szó szerint felkiáltottam az utcán, amikor elolvastam az e-mailt.

Portugália melyik régiójában telepedtél le, és milyen tényezők befolyásolták a döntésedet?

Lisszabont választottam. Eredetileg Cascais-t néztem ki az idilli hangulata és a festői környezete miatt.

Azonban rájöttem, hogy New York-i születésűként valószínűleg kevésbé érezném magam elszigetelve, ha a város központjához közelebb élnék.

Különösen távmunkásként, aki nem tudja az irodai közösséget új barátságok kialakítására használni, fontosnak éreztem, hogy könnyebben elérjem az embereket, és részt vehessek társasági eseményeken.

Emellett jelentős különbség van a megélhetési költségekben a két hely között. Arra gondoltam, hogy Lisszabon remek kiindulópont, és ha úgy alakul az életem, később mindig elköltözhetek.

Milyen volt az átállás az Egyesült Államokban végzett munkáról arra, hogy Portugáliában is távolról dolgozzon? Mennyiben kellett alkalmazkodnia az időzónákhoz vagy a munkakultúrához?

Azt hiszem, számomra a legnagyobb változást az jelentette, hogy a 10 éves fiammal költöztem ide. Az Egyesült Államokban a fiam apja és a családom is segített, így minden második héten jutott időm pihenésre. Most viszont még nincs gyermekfelügyeletem, ezért az iskolai nap alatt rendkívül szervezettnek és összeszedettnek kell lennem, hogy elintézzem, amit kell, mire érte megyek.

Igyekszem szigorúan tartani magam az időbeosztáshoz, és naprakészen vezetni a teendőim listáját. Kezdetben a szervezetem még a keleti parti időzónához igazodott, és néhány hétbe telt, mire átálltam. A portugáltudásom is korlátozott, miközben a kommunikáció szó szerint a munkám lényege, ezért ez frusztráló számomra. Tanulok, de nem olyan gyorsan, ahogy szeretnék.

Szeretnék többet beszélgetni az emberekkel, de jelenleg egyszerűen nincs elég szókincsem ahhoz, hogy az alapvető válaszoknál többet mondjak, amikor portugálul szólnak hozzám. Az viszont jó, hogy a legtöbben beszélnek angolul, de továbbra is az egyik legfontosabb célom, hogy folyékonyan beszéljem a nyelvet.

Meséljen a portugál közösséggel szerzett tapasztalatairól. Kapcsolatba került más digitális nomádokkal vagy helyi technológiai szakemberekkel?

Eddig nem kerültem kapcsolatba más digitális nomádokkal, de elkezdtem egy helyi tanfolyamra járni, és már néhány barátot is szereztem. Ahogy egyre magabiztosabban boldogulok a gyermekfelügyelettel, több találkozóra és közösségi eseményre járok majd.

Egy nemzetközi gyülekezetbe is járok, ami segített kapcsolatokat kialakítani másokkal, valamint megismerni a helyi lehetőségeket és eseményeket.

A portugál kultúra mely vonásait találta a legérdekesebbnek vagy az amerikai kultúrától leginkább eltérőnek?

A portugál kultúra rendkívül laza és kötetlen. Az emberek ritkán sietnek, és gyakran nem érkeznek pontosan. Ez nagy eltérés az amerikai kultúrától, és némi alkalmazkodást igényelhet.

A szakmai e-mailes kommunikációban is tapasztalom ezt. Előfordul, hogy kettőnél többször is emlékeztető e-mailt kell küldenem, ami néha az őrületbe kerget.

Milyen tanácsot adna más amerikai állampolgároknak, akik a D8 vízumot választanák Portugáliába?

Mindenképpen kérjék egy Anchorlesshez hasonló ügynökség vagy egy ügyvéd segítségét a folyamat lebonyolításához és a bizonytalan kérdések tisztázásához. Ez megterhelő folyamat lehet, ezért megnyugtató, ha támogatást és szakmai útmutatást kap az ember.

Emellett a lehető leghamarabb kezdjék el az ügyintézést, hogy legyen idő az esetleges problémákra és a szokásos bürokratikus ügyintézésre. Szerintem az amerikaiak hajlamosak azt gondolni, hogy szinte bármit meg tudnak oldani, és valóban sok mindenre képesek. Ugyanakkor jó tudni, hogy segítséget és világos tájékoztatást is kaphatnak, így a külföldre költözés többi, izgalmasabb részére összpontosíthatnak.

Milyen hatással volt ez a költözés a karrierje fejlődésére és a szakmai lehetőségeire?

A költözés legnagyobb hatása a karrierem fejlődésére az volt, hogy szellemi teret biztosított a vállalkozásom valódi növekedéséhez.

Otthon, New Yorkban, ahonnan származom, állandóan rohantam, úton voltam valahová, és egyszerre több különböző dolgot próbáltam összeegyeztetni. Erre a feszes tempóra szükség volt ahhoz, hogy fenntartsak egy bizonyos életszínvonalat.

Lisszabonban viszont kevesebből is többet tudok kihozni, így nem a túlélésre, hanem a kiteljesedésre összpontosíthatok. Ennek köszönhetően több tanfolyamot végezhetek el, és több időt fordíthatok olyan készségek elsajátítására, amelyek a vállalkozásom javára válnak.