Maria D4-es diákvízumának története az Egyesült Államoktól Portugáliáig

A kéthetes látogatás és szüleim költözése után, mi voltak a három legfontosabb tényező, amely meggyőzött, hogy Portugália, és különösen Lisszabon, a következő lépés helye?

Lisszabon híres művészváros, amely megismeri a saudade nosztalgiát és vonzza a világ minden tájáról a tehetségeket, mindazok, amit értékellem. Ottlétem alatt mindenütt találkoztam lehetőségekkel, hogy karrieremben, az emberi kapcsolatokban és a művészetben komolyabban vegyék magam. Mindennél jobban éreztem magam meghívottnak, hogy merészkedjenek a saját potenciálom. Ellenben az Egyesült Államokban tapasztaltam egy olyan kultúrát, amely védi a komfort zónát és a kételyeket, amit úgy érzek, hogy visszarendeli az embereket a saját erőforrásaiktól és egy kielégítő, boldog élet élésétől. Nem tudnék elhallgatni, hogy magam is részt vettem ebben a hitben, és minden nap dolgozom, hogy felszabadítsam magam tőle.

1. Karrier – Hónapokat töltöttem munka kereséssel az utolsó teljes munkaidős projektem után, és bár néhány nagyon pozitív interjú és kedves elutasító levél volt, nem sikerült teljes munkaidős pozíciót találnom az Egyesült Államokban. Mindent úgy éreztem, mintha egy jel lenne arra, hogy talán ki kellene próbálnom egy új helyet, és meg kell nézni, hogy a képességeim és személyiségem jobban illik-e Lisszabonba. Egy lépésben hitelt vettem, jelentkeztem egy Szociológia mesterképzésre, és bekerültem. Egyértelművé vált, hogy ez egy lehetőség a tanulásra és az ötleteim megosztására azokra a struktúrákra, amelyek segítik az embereket, hogy lelkesen éljenek céljaikban – az eladók csapataitól a körénekéig.
2. Emberi kapcsolatok – A tapasztalatom szerint sok környezet az Egyesült Államokban nagyon tranzakciós és kapcsolatok nélkülös lett. Ez mutatkozik meg finom módon a mindennapi interakciókban. A tapasztalatom Európában tele van szép, váratlan meglepetésekkel. Amíg ezt írom a Honest Greensben, az az ember, aki a szomszédasasztalnál olvasott, észrevette, hogy nincs evőeszközöm. Amikor ő is meglátogatta, egy készletet hozott nekem is. Ilyen pillanatok lehetnek kicsik, de nekem ezek az emberek arra emlékeztetnek, hogy adjunk és vigyázzunk egymásra.
3. Művészet és kultúra – Mindig is szenvedélyes voltam az énekelésért és a latin táncért, és tudtam, hogy Lisszabon egy művészváros, amelyben nemzetközi tehetségekkel lehet kapcsolatba kerülni. Mindig igyekszem olyan szobákba helyezni magam, ahol az emberek ünnepelik a bátorságot, hogy sebezhetőek legyenek, akik integritást mutatnak a javulás iránti vágyukban, és akik tiszteletben tartják a társművészek emberiségét.